Sunshine-1. rész

A költözés sosem egyyszerü. Főlegha a hatalmas Melbourneből költözik át az ember Ausztrália másik felébe Cairnsbe. Történetesen pont ez történt velem is. Apa új állást kapott. Eddig tengerbiológiát tanitott az egyetemen, de állást ajánlottak neki egy Cairnsi laboratóriumban. Természetesen elfogadta. Mindig is az volt az álma, hogy egy kissebb városban a munkájának szentelhesse az életét. Ez  engem és a bátyámat Luist annyira nem viselt meg. Sőt Luis kifejezetten örült neki hisz a szörf a mindene. Ő betudta annyival hogy az ottani hullámok biztosan nagyok.  Részemről sem volt túl nagy  gond. A gimiben csak egyetlen egy igaz barátom volt és ő is ott hagyta a sulinkat tavaly félévkor. Nos, családi gondok jöttek közbe. Másokkal meg nem igazán szerettem soha lenni. Nem mintha antiszociális lennék. Erről szó sincs! Mindenkivel jól kijöttem, de ő volt az egyetlen akivel tökéletesen ugyan olyanok voltunk. Igy semmi gondom sem volt a költözés gondolatával. Mindig is imádtam a homokos tengerpartokat és a hullámzó vizet. Ennél már csak a korall zátonyok szépsége hoz jobban lázba. És szerintem semmiről sem kell majd lemondanom Cairnsben sem. Egyetlen kikötésem az volt az új házzal kapcsolatban hogy a szobám ablaka a tengerre nézzen. Ez a kivánságom teljesült is.

Már egy hete hogy átcuccoltunk az új házba, de még mindig állnak a dobozok a frissen festett szobámban. Iszonyatosan tetszik a berendezés! Mindig is halványkék falakról, sok növényről és nagy akváriumről álmondtam. A régi szobám túlságosan kicsi volt az ilyenekhez. Ráadásul az új nagy akváriumomba új halakat is telepitettem. Úgy néz ki tetszik nekik a hely.

Természetesen a bátyám már a parton van és a szörfdeszkája segitségével szedi fel a csajokat. Mondjuk nem is csodálkozomrajta. Luis tizenkilenc éves, magas, barna hajú , imádnivaló kis gödröcskékkel az arcán. Na, ez a látszat. Mivel én ismerem a kevésbé népszerü oldalát, pontosan tudom hogy milyen álcák mögé szokott bújni ha meglát egy szép lányt a parton. Nos, ezzel szemben nem mondhatnám hogy mindenben hasonlitunk a bátyámmal. Tizenhat éves vagyok. Az én hajam sötét szőke, sokan aranyszinónek mondják. De szeretem , mert enyhén hullámos és pont megfelelő hosszúságú. Amugy tavaly vágattam oldalfrufrut. De nem  olyan emos fajta, hanem olyan pont jó , rövidkés és nem is olyan sürü. A szemem nekem is sötét, szinte fekete, de nagyon apró, ezért sokan kinainak néznek. A magasságom normlis. Legalábbis szerintem mások nőnek meg túl nagyra vagy maradnak túl alacsonyak. Nos, mit mondhatnék magamról? A stilusom valahol a rocker/laza/sportos között vész el. Fogalmam sincs. Leginkább persze rock zenét hallgatok ,de nem mondanám magamat black metálosnak.

Családunk harmadik tagja tudós apukám. Enyhén szeretei a munkáját , de ő inkább az a kalandor tipus. Méghozzá a legjobb kalandor apuka! Anyu elvesztése  után volt neki is, nekünk is egy mélypontunk, de apu tökéletesen helyt állt, még akkor is ha ő is teljesen össze volt törve. Ennek már kilnec éve. Azóta rendbe jött az életünk. És természetesen nem szabad elfelejteni a negyedik és egyben legkissebb tagot Hemiltont. Hemilton egy arapapagály. Fehér a tollazata és szép sárga a koronája. Eléggé rikácsolós tipus, de ő a hiedelemmel ellentétben nem igazán beszél. A bátyám próbálta régebben trágár szavakra tanitani, de szerintem mindeki jól járt azzal hogy Hemilton diszlexiás. Nos, ez a mi kis családunk.

Holnap lesz az első napon az új suliban. Annyira nem parázok. Nem vagyok az a mindentől félek tipus. De azért új suliban kezdeni a tizediket nem annyira szerencsés. Kiváncsi leszek a holnapra. Most viszont megyek és kipakolom a maradék cuccaimat.