2.

Ma korán keltem. Kicsit izgatott voltam az elém néző nap miatt. Gyorsan rendbe szedtem magamat és próbáltam valami normális ruhát magamra kapni.Fontos az első benyomás! Meg amugy sem ismertem az új osztálytársaimat és az itteni trendeket.

Lementem reggelizni és a konyhában már csak Aput találtam.

-Jóreggelt!.-Köszönt Apa.

-Neked is Apu.

GYorsan bekanalaztam a  műzlimet és már indultam is ki az ajtón. Apu még utánam szólt:

-Hová ez a nagy sietség?

-Ez az első napom. Nem szeretnék elkésni.-Mondtam magától értetődően.

-Oké-oké. De ugye rendben leszel?

-Persze Apu.-Mosolyogtam rá, majd kiléptem az ajtón. A suli nem volt messze, igy nem kellett túl sokat sétálnom a nagy trópusi melegben. Bezzeg Luisnak! Neki csomót kellett gyalogolnia reggelente  az egyetemig.

A sulihoz érve kezdtem látni az arra igyekvő gimis diákokat. Igazából ők voltak az elsőként érkezők. Azok akik nem állnak le bandázni a barátaikkal suli előtt. Szembe fordulva a nagy fehér épülettel, mély lélegzetet vettem, majd határozott léptekkel elindultam új sulim bejárata felé. A épület előtt széles járda vezetett a nagy ajtó felé. Két oldalt pálmafák állottak, jóleső árnyékot adva az arra haladóknak. Belépve a suliba egy előtér fogadott. Egyik oldalt lépcső vezetett fel az emeletre. Mellette volt  a porta és a büfé. Másik oldalt ajtók és szembe pedig a hátsó kijárat ami az udvarra nyilt, valamit a tornaterembe vezető hosszú folyosó. A gyors körbepillantás után, bekopogtam a tanáriba , megkeresni a leendő osztályfőnökömet. Pár napja Apuval már elintéztük a beiratkozást meg az egyéb dolgokat. Már csak  meg kellett ismernem a sulit. Kis vártatva végül kijött az ofőm a folyosóra. 

-Te vagy Rebekah Elliot, igaz? .Kérdezte mosolyogva. Középkorú, szemüveges ürge volt. Látszólag rendesnek tűnt, bár az majd órákon derül ki.

-Igen, a szekrénykulcsomat szeretném elkérni..Mondtam, mert már csak az hiányzott az új dolgaim közül. 

-Oh, persze. Egyébként a nevem Alan Brightside, ha bármiben segitség kéne.-Mondta segitőkészen Mr. Brightside. Várjunk csak. Az nem egy Killers szám? Hmmm , érdekes....

Mr. Brightside oda adta a szükséges dolgokat, majd megmutatta az osztáytermet is . A terem a második emeleten volt, jobb kéz felől, valahol középen. Tágas volt, sok ablakkal és növényekkel. Egyszemélyes fehér padok voltak sorba rendzve, a tanári asztallal és a nagy táblával szemben. A teremben rajtam kivül még pár, úgy látszik új osztálytársam tartózkodott. Leültem leghátul egy helyre, remélve hogy épp nem foglalt. Majd mivel nem voltam biztos benne, megszólitottam egy lányt aki éppen a padja tetején ücsörgött.

-Szia, bocsi nem tudod véletlenül hogy ez a pad foglalt-e?-Kérdeztem a lehető legtöbb udvariassággal.

-Szia, nem tudom. De szerintem nem lesz baj ha leülsz oda. -Mosolygott rám a lány, majd hozzá tette:-Te vagy az új lány, igaz? Én Mira Law vagyok.

-Rebekah Elliot.-Mosolyogtam vissza rá, majd jobban szemügyre vettem.Egy percig sem tagadhatom , Mira gyönyörű lány volt. Vállig érő, sötét barna haja egy virágos csattal volt eltűzve. Bőre szép kreolos volt és a szeme hatalmas és zöld. Ruházata egyszerű volt , de mégis tökéletesen állt rajta. Farmer shortot, atléta trikót és egy rövid újjú inget viselt , kigombolva. Hozzá pedig tornacipőt.

-Ismered már itt a járást?-Kérdezte.

-Hát...

-Gyere , körbe vezetlek.-Ajánlotta fel miközben feltápászkodott a padjáról. Volt még bőven időnk becsengetésig, ezért körbe jártuk az egész sulit. Mira megmutatott mindent, hogy mi hol van, közben pedig arról beszélgettünk hogy, mennyire tetszik az új város. Éppen az udvarra léptünk ki , amikor megszólalt a csengő. Egyött mentünk fel az osztályterembe, ahol már szinte minden pad megtelt az osztálytársaimmal. Leültem a választott helyre, de épp hogy csak elővehettem volna bármit is, valaki megállt a padom mellett.

-Ez az én helyem.-Szólalt meg az idegen.

Felnéztem és egy fiú állt előttem. Várakozva nézett rám, én meg mondtam egy bocs-t, és felálltam. Már nem is azért , de nem is ismer! Lehetett volna kicsit kedvesebb! Tanácstalanul körbe néztem, majd leültem középre a harmadik sorba az egyetlen embernek a padja mellé akit ismerek, Mira mellé. Mint ahogy arra számitottam is, Mr. Brightside megkért, hogy mutatkozzam be az osztálynak. Elmondtam kivagyok, honnan jöttem, mennyire vagyok közveszélyes, csak a szokásos. A többiek tulajdonképpen nulla reakciót mutattak, de reméltem ez nem jelent semmit a legelső napomon. Ez után csak osztályfőnöki óra következett. Amin csak az általános tudnivalókat közölték. Igy telt el még két ilyen unalmas óra. Negyedik óra előtti szünetben én is lementem az udvarra kicsit napozni. A zöld pázsiton sokan üldögéltek, vagy zavartalanul elterültek , élvezve a vakitó napsütést. Mások padokon ültek és beszélgettek. Észre sem vettem hogy már percek óta bámulok ki a fejemből. Akkor eszméltem fel, amikor oda lépett hozzám egy srác. 

-Helló Rebekah. Neal vagyok. Együtt járunk matekra és bioszra.-Mondta Neal, vagy inkább hadarta. Magas, vékony srác volt, fekete , szembe lógó hajjal. Alighanem emos, gondoltam magamban.

-Szia, tényleg?-Kérdeztem kedvesen.

-Igen, szóval hogyha akarod mehetnénk majd együtt órákra. Persze csak ha akarod.-Aha, emos srác. Ahhoz képest sokat dumált.

-Az jó lenne!Nem igazán ismerek még itt senkit.-Válaszoltam és örültem neki hogy beszereztem még egy ismerőst.

-Rendben , akkor később találkozunk.-Köszönt el Neal és bement az épületbe.

Következő óra után ebéd szünet következett. Egyedül mentem be az ebédlőbe és nem terveztem sehova leülni. Gondoltam keresek egy üres asztalt. De ahogy a tálcányi kajámat kézbefogtam, láttam hogy Mira integet nekem az egyik asztalnál. Igyhát gyorsan oda mentem.

-Gyere Rebekah, ülj le ide.-Mondta.

Leültem Mira mellé, majd körbe néztem az asztalnál.Egy két osztálytársunk is ült ott, akiket látásból úgy- ahogy mejegyeztem, de voltak páran akik ismeretlenek voltak számomra.

-Hé, Rebekah légy üdvözölve! Lusi vagyok-Szólt oda hozzám egy lány.

-Lusesita , Esperansa!-Kiáltotta egy szőke hajú fiú.

-Fogd be Austin!-Vágott a fiúhoz egy papir kést a Lusi nevű lány.

-Mért? Nem szégyen az ha valaki latin-amerikai!-Röhögött az Austin nevű.

Mosolyogva figyeltem őket és próbáltam megjegyezni mindnki nevét. Lusesita egyébként nem nézett ki dél-amerikainak szőke melirozott, göndör hajával és fehér bőrével. Bár később azt is megtudtam hogy Argentinából költöztek ide, de ő már itt született. Austin, az alacsony, szőke hajú fiú, kisfiús arcal, elég feltűnően szórakoztatta a társaságot. Ült az asztalnál még egy lány , akit Genevieve-nek hivtak , és ha jól hallottam francia származású volt. Egy percre elgondolkodtam, hogy mi van itt, valami nemzetközi találkozó? De hát Cairnsben vagyunk, ez nem meglepő. Genevieve egyébként elég csendes lánynak tűnt. Nem sokat szólt hozzá a beszélgetésekhez, csak néha megigazgatta szalmaszőke haját. Az utolsó ember aki csak később érkezett a magas, emos hajú srác volt, Neal. Mira aki mellettem ült egy újságot olvasott, de miután befejezte hozzám fordult: 

-Csomó közös óránk van.-Mosolygott. Itt mindeki tudja az órarendemet?

-Igen? Melyikek?-Kérdeztem.

-Tesi, matek, angol, föci, francia.-Sorolta. -Akarod hogy segitsek majd valamiben? Nem tudom, nem biztos hogy tavaly ott fejeztétek be az anyagot mint mi.

-Oh, igen az jó lenne.-Hálásan néztem rá. Mira igazán kedves lány. Rögtön megkedveltem.

-És ismered már a többieket?-Fűzte tovább a szót.

-Hát az asztalnál ülőkön kivül konkrétan senkit.-Válaszoltam.

-Akarod hogy adjak egy gyorstalpalót nevekből, jellemből és hogy kivel érdemes barátkozni?-Nézett rám komolyan hatalmas zöld szemeivel.

Erre elnevettem magamat: -Ahha nem ártana.

-Oké, lássuk csak.-Fogott bele. -Ott szemben velünk a szörfösök bandája. Amugy csak az osztálytársakat mondom, meg az évfolyamtársakat. Na, szóval, az ott szembe Travice D'arcy és a bandája. Travice ott középen a nagymenő. Hál' égnek a másik osztályba jár.-Fújta ki a levegőt Mira. Travice tipikus izompacsirta volt. Tökéletesen beállitott szőkésbarna hajjal és megnyerő arckifejezéssel. 

-A mellete lévő három srác közül csak egy a mi osztálytársunk szerencsére. Az a kigyúrt, barna hajú, akit Robnak hivnak. Aztán a következő asztalnál ott balra két osztálytárs.Látod a hulla szinűt? Ő Kitty Mison és a barna , göndör hajú Tessa Bolton.-Kitty Misonnál sápadtabb embert még életemben nem láttam. Konkrétan egy sápadtsági mérőt azonnal kiakasztana. Ráadásul mellé még csontos volt és a haja halvány vörös. Vele se szeretnék éjjel találkozni az biztos! A mellette lévő lány, akit Tessának hivtak sem volt sokkal átlagosabb. Nem bántásból mondom, de apró egér szemei és nagy kapa fogai voltak..-Gondoltam

-És ő ki?-Kérdeztem hangosan , mert a következő pillanatban egy lány lépett be az ebédlőbe. De konkrétan olyan gyönyörű lány amilyet még életemben nem láttam. Önkéntelenül és végig néztem magamon, a farmershortomon, zenekarlogós pólómon, oldalra font hajamon, és egyszerű tornacsukámon. Ezzel szemben a belépő lány barackszinű rövidujjú egyberuhát viselt, fekete magassarkú, telitalpú szandállal. Haja tökéletesen egyenes volt és hosszú világos szőke. Arcán csak egy kevés smink volt. Szeme kékje már messziről látszott, úgy kitűnt szép arcáról.

-Ó , hogy ő?-Kérdezte fintorogva Mira. -Ő kérlekszépen Helen Parks. Ismertebb nevén Szép Heléna.-Szép Heléna elsétált az asztalunk mellett, majd leült egy sarokban álló, távolabbihoz. Annál az asztalnál rajta kivül négyen ültek.

-Helen Parks is az osztálytársunk.

-És a többi akikhez leült?-Érdeklőttem.

-A fekete tüsihajú Helen barátja. Josh Millton. Metál a csávó, nem érdemes kihúzni nála a gyufát. A kistermetű lány Lydia. A amelyiknek lila tincsek vannak hosszú, hullámos barna hajában. A szőke hajú fiú pedig Dan Haward. Amelyiknek hanyagul lógó, szétszórt haja van. Angol származású és olyan cuki akcentussal beszél.-Mira hirtelen megállt a beszédben. Ránéztem és éppen a szőkét bámulta merengve.

-Dan a kiszemelted?-Kérdeztem.

-Áhh, lehetelen!-Legyintett.

-Miért?

-Úgy se venne észre. Már egy éve egy osztályba járunk, de alig beszéltünk egymással.-Mondta Mira.

-Biztos?-Kérdeztem eygüttérzően. Nem mintha jártas lennék az ilyen témákban. De át tudtam érezni milyen lehet. Aztán hogy másra tereljem a témát az utolsó embert kezdtem el fürkészni. Sötét barna haja volt. Barna szeme. Bőrdzsekit viselt, lehúzott cipzárral, alatta pedig kilógott a fekete pulcsija. Valahonnan nagyon ismerős volt. Hirtelen eszembe jutott ki ő. A bunkó fiú a székével meg a padjával.

-És ki az utolsó?-Kérdeztem

-Jaj, őt kifelejtettem! Az ott Dominic Martens . Mind osztálytárs. 

-Még valaki?-Néztem körbe. Kerestem a felsőbb évesek közül valakit aki esetleg szebb lehet Helen Parksnál, de nem találtam senkit.

-Jah, van három kocka fiú, de őket most nem látom. Majd megmutatom, ha találkozunk velük.

-Oké.-Mosolyogtam Mirára, majd a következő pillanatban megszólalt a csengő igy lassan feltápászkodtunk és elindultunk az utolsó óránkra. Felfelé haladva a lépcsőn hátra pillantottam és láttam hogy az ebédlőben megismert osztálytársaim is arra felé haladnak mint mi. Köztük Helen Parks is aki kitűnt a tömegből. Egyrészt mert az emberek amugy is megbámulták, másrészt pedig mert kézenfogva sétált barátjával Josh Milltonnal, akivel amilyen külömbözőek voltak, olyan szép párt alkottak.

Osztályunk a terembe beérve elfoglalta a helyét és Mr. Brightside elkezdte az utolső órát.

Kicsengetéskor Mirával indultam ki az épületből, s amint kiértünk megcsapott a melegség. Melbourne-ben sokkal hidegebb  volt mint itt Cairnsben. Még szoktam ezt a változást. Az útra kiérve elköszöntem Mirától, mert ő a másik irányba lakott. Ahogy elindultam Neal sietett utánam.

-Héj, Rebekah. Ezt a padodban felejtetted.-Mutatott felém egy füzetet.

-Köszi.-Vettem el tőle.

-Erre mész?-Kérdezte az utcám irányába mutatva.

-Igen.

-Akkor mehetnénk együtt. Én is erre lakom.-Mosolygott rám.

Együtt lépegettünk haza felé, közben pedig beszélgettünk. Sokat kérdezett rólam és az addigi életemről és én is somindent mgtudtam róla. Annyit beszélgettünk, meg amugy sem kellett sokat gyalogolnunk, hogy észre sem vettem hogy már elértük a házunkat. Vidáman köszöntem el Nealtől és jókedvel mentem be a házunkba. Luis gondolom még suliban volt, Apu pedig vagy dolgozott, vagy pedig horgászni ment. Szerintem az utóbbi, mert azt hiszem ma még nem állt munkába. Igy hát felmentem a szobámba hogy megetessem a halaimat és bepakoljak holnapra.Miután végeztem megebédeltem és megcsináltam azt amitől általában az egész családom ódzkodik: Kitakaritottam Hemilton kalitkáját. Ez nem volt egyszerű feledat, tekintve hogy a papagály folyton rikácsolt, de végül mindig sikerült valahogy.Mondhatni leizzadtam mire végeztem. de megérte mert most Hemiltonnak megint volt lehetősége beteritenie mindent madárkajával. A papagály dolgainak elvégzése után , mivel nem igazán tudtam mit csinálni zenét kapcsoltam és leültem a gépem elé. Éppen egy Muse számot hallgattam, amikor felnéztem Facebookra és örömmel láttam hogy majdnem az egész osztályom bejelölt ismerősnek, kivéve például Helen Parkst és a barátait. Vállat vontam és inkább továb nézegettem kedvenc zenekaraim honlapjait.

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés